Hogyan is fogalmazhatnám meg a hétvégével kapcsolatos gondolataimat? Rengeteget gondolkodtam, mi lehet a leginkább frappáns válasz a kérdésre. A 2023. március 24-én Pécsre indult, V-VI. korcsoportos leány kézilabdacsapat többi tagja is -hozzám hasonlóan- valószínűleg csupán keresi a szavakat.
2022. november 7-én vívtuk meg első mérkőzésünket a megyei rivális ellen és egy rendkívül magabiztos győzelemmel sikerült kvalifikálnia a csapatnak a Pécsett megrendezett országos döntőre, ám ekkor még legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, mi vár majd ránk. Egy hetekig tartó felkészülési időszak vette kezdetét az eseményt megelőzően. Kocsis tanárnő vezetésével heti több alkalommal edzhetett a csapat. Ennek a folyamatnak a fizikai fejlesztésen túl része volt egy komoly kutatómunka és statisztikai elemzés is, igyekeztünk minél alaposabban informálódni leendőbeli ellenfeleinkről és mentálisan is készülni az eseményre.      
Március 24-én, reggel nyolc órakor meglehetősen álmosan, ámde annál nagyobb kedvvel indultunk útnak Baranya megyébe. Az izgalom szinte tapintható volt útközben. Rendkívül rutinos sofőrünknek köszönhetően már Pécsett hallhattuk a déli harangszót, és lehetőségünk nyílt megtekinteni csoportköri ellenfeleink, a miskolciak és a komáromiak összecsapását is. Ebből sok tanulságot tudtunk levonni és kamatoztatni, elsősorban az este hatkor kezdődött miskolci Hermann Ottó Gimnázium ellen vívott mérkőzésen.
Amint említettem, a felkészülési időszakban részletesen tájékozódtunk a többi résztvevőről, így már előzetesen sejtettük, hogy az első meccsünk kiemelten fontos lesz a tavalyi szezon harmadik helyezettjével. 18 órakor a bírói sípszóval kezdetét vette egy rendkívül kemény 45 perc. Példátlanul erős csapatszellemünknek köszönhetően az ijedtség ellenére is vezettünk, sikerült meglepnünk a miskolci lányokat. A mérkőzés végén mégis vesztesként került ki csapatunk 17-9-es eredménnyel. A kedvünket ez sem rontotta el, főleg az utólag kapott pozitív visszajelzések, biztató szavak miatt.        
Ezután a megnyitó ünnepségen vettünk részt. Az oda vezető út szintén rendkívül emlékezetes volt.
A Miskolc csapatával közösen utaztunk, akiket nagyon megleptünk, mert megmutattuk nekik, milyen hangulatot tudunk teremteni éneklésünkkel, összetartásunkkal.       
A megnyitón egy rendkívül színvonalas produkciót tekinthettünk meg egy helyi táncegyesület előadásában. Az este remek hangulatban telt, igyekeztünk azonban időben álomra hajtani fejünket, mivel a második meccsünket szombaton reggel kilenckor játszottuk a Komárom csapata ellen.
Stabil vezetéssel kezdtük az összecsapást, ehhez hozzájárult az énekléssel társított szurkolás is.
Azt hiszem ekkor tudatosult bennünk, hogy a hangnak, az éneknek valójában mekkora jelentősége is van. Ezt igazolta a végeredmény is: 22-6.          
A siker hatalmas, már-már érezhető adrenalint hozott magával, melyet megőriztünk a délután kettőkor kezdődő, a móri lányokkal vívott mérkőzésen is. Az összecsapás a fizikai leterheltségen felül hihetetlen mentális fegyelmezettséget is követelt, jelentős fölényt ugyanis egyik csapatnak sem sikerült kialakítania. A vége előtt néhány perccel, 11-11-es állásnál azonban robbant a korábban felhalmozódott adrenalin bomba és az újonnan fegyverként bevetett éneklés együttese, melynek köszönhetően sikerült végül legyőzni őket 12-11-re. Boldogságunk azonban nemcsak a nehéz, ám végül sikert hozó meccs miatt volt hatalmas, sokkal inkább azért, mert a móri csapat sportolóiban csodás emberekre, barátokra leltünk, mely az egyik legnagyobb hozadéka volt hétvégénknek. Azt hiszem ekkor tudatosult bennünk, hogy amit a mi egységünk képvisel, az alázat, a sportszerűség, a szeretet, a csapatszellem, illetve az általunk adott hangulat példátlan -nem csak az idei mezőnyben- a diákolimpiák történelmében is.
Ezt inspiráló szavaival megerősítette a verseny egyik főszervezője is. A délután folyamán a csarnokban maradtunk, a korábban már megismert csapatok ugyanis igényt tartottak szurkolásunkra. Nekik sem okoztunk csalódást.
A kollégiumba visszatérve az Falco-Egis Körmend összecsapást tekintettük meg, lélekben velük harcoltunk … De nem csupán mi, körmendiek. A szívünknek rendkívül kedves móriak is csatlakoztak a szurkoláshoz, ami nagyon jólesett nekünk.
Vasárnap 11 órakor vívtuk utolsó mérkőzésünket a csornaiak ellen, akik szintúgy erős ellenfélnek bizonyultak. Ami ezen a meccsen történt, az szavakkal leírhatatlan … Egy fordulópontokkal, katarzissal teli óra volt filmbe illő pillanatokkal, melyekről azt gondolom, gyermekként mindenki csupán álmodik. A pályára lépve érzékeltük, hogy az ott jelenlévő csapatok, a miskolciak és móriak értünk vannak ott, úgy szurkolnak, mintha egy nagy csapat lennénk. Ennek ellenére már az első percekben is nagy előnyre tett szert ellenfelünk. 5:1-es állásról azonban sikerült feltámadnunk és ledolgozni a kezdetben lehetetlennek tűnő hátrányt. Már korábban is tapasztalt bravúros védésekkel, jó csapatjátékkal, higgadtsággal és persze énekléssel sikerült túljutnunk a mélypontokon. Az addig elszenvedett testi-lelki fájdalmak adrenalinná alakultak át, így sikerült legyőzni az oroszlánként harcoló ellenfelet 18-16-ra. Megszereztük az országos 5. helyet, ami hatalmas teljesítmény!
Összegezve gondolataimat rendkívül büszke vagyok minden egyes csapattársamra, akikre példaként tekintek hatalmas kitartásuk, és testi-lelki erejük miatt. Nagy örömmel töltenek el az ott kötött barátságok, illetve a megszerzett emlékek, melyeket valószínűleg majd utódainknak is boldogan mesélünk.
Tanárnőnek- ,,Tancsinak” pedig a világon a leghálásabbak vagyunk a munkájáért, és amiért egy biztos pont, egy támasz volt mindannyiunk számára, és aki által valósággá válhatott egy korábban csupán kósza tervként létező álmunk.

Szabó Jana