A Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium alapításának ötvenedik évfordulójára megjelent évkönyvben egykori diákok mellett az 1950-es években az iskolánkban tanító Lator László is megfogalmazta gondolatait, felidézte körmendi élményeit.

A kötet megjelenésekor polgármesterként Honfi József öregdiák előszót írt, melyben az egykori tanárok példaadásának jelentőségét is méltatta. Polgármester úr Lator Lászlóról is írt, gondolatai a tanár úr halálával szomorú aktualitást nyertek:

„A kezdetekből indulva szinte mindig voltak nagyhírű, meghatározó tanáregyéniségei, akik fémjelezték az iskolát. … Számukra, számunkra ma már deresedő fejű öreg diákok számára Ők voltak az iskola, nem a padok, az épületek, amikből az évtizedek folyamán több is volt.”

Lator László körmendi esztendőinek emlékét a jubileumi kiadványban megjelent írásának egy részletével is idézzük:

„Körmenden eszméltem rá, hogy szenvedélyesen szeretek tanítani, tudtam is Legalábbis komolyan vettek a velem szinte egykorúak is (az első évben már érettségiző osztályom volt), ha akarták volna, megkeseríthették volna az életemet. Nem akármilyen diákok jártak oda, oda igyekezett az egész környék, jártak be késő ősszel, zimankós télen, tavaszon, hajnalban, vonaton, biciklin, gyalog a közeli falvakból, fáradtan, álmosan is figyelmesen ültek, én meg azt és úgy tanítottam nekik, amit és ahogy akartam, nem gáncsolt, nem kötözködött velem, nem jelentett fel senki. … Ha másképp ejtem is a szót, úgy, ahogy gyerekkoromban tanultam, valahogy mégiscsak vasi lettem, ha csak tehettem, vissza-visszajártam ilyen-olyan találkozókra. ..” (Lator László: Boldog száműzetésben. In: 50 éves a Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium: Jubileumi kiadvány, Kölcsey Ferenc Gimnázium, Körmend, 1996.)

NYUGODJÉK BÉKÉBEN!

(A cikkhez tartozó fotó 2006-ban, az 1956-ban érettségizett évfolyam ötven esztendős találkozóján készült. A fényképen egykori diákjaival együtt látható Lator László.)